A mai tárolórendszerek nem csak terabittel nőnek és nagyobb adatátviteli sebességgel rendelkeznek, hanem kevesebb energiát is igényelnek, és kisebb helyet foglalnak el.Ezeknek a rendszereknek jobb csatlakozásra is szükségük van a nagyobb rugalmasság érdekében.A tervezőknek kisebb összeköttetésekre van szükségük a ma vagy a jövőben szükséges adatátviteli sebesség biztosításához.És a születéstől a fejlődésig terjedő és fokozatosan érett norma messze nem egy napi munka.Különösen az IT-iparban minden technológia folyamatosan fejlődik és fejlődik, akárcsak a SAS (Serial Attached SCSI) specifikáció.A párhuzamos SCSI utódjaként a SAS specifikáció már egy ideje létezik.
A SAS által átélt évek során a specifikációit továbbfejlesztették, bár az alapprotokoll megmaradt, alapvetően nincs túl sok változás, de a külső interfész csatlakozó specifikációi sok változáson mentek keresztül, ami a A SAS alkalmazkodni tud a piaci környezethez, ezekkel a „növekményes lépésekkel ezer mérföldig” folyamatos fejlesztéssel a SAS specifikációi egyre érettebbekké váltak.A különböző specifikációjú interfész csatlakozókat SAS-nak hívják, és a párhuzamosról a sorosra, a párhuzamos SCSI technológiáról a soros csatlakozású SCSI (SAS) technológiára való áttérés nagymértékben megváltoztatta a kábelvezetési sémát.A korábbi párhuzamos SCSI 16 csatornán keresztül egyvégű vagy differenciálisan működhetett akár 320 Mb/s sebességgel.Jelenleg a nagyvállalati tárolási területen elterjedtebb SAS3.0 interfész még használatos a piacon, de a sávszélesség kétszer olyan gyors, mint a sokáig nem frissített SAS3, ami 24 Gbps, kb 75 a közös PCIe3.0×4 szilárdtestalapú meghajtó sávszélességének %-a.A SAS-4 specifikációban leírt legújabb MiniSAS csatlakozó kisebb, és nagyobb sűrűséget tesz lehetővé.A legújabb Mini-SAS csatlakozó fele akkora, mint az eredeti SCSI-csatlakozó, és 70%-a a SAS-csatlakozó méretének.Az eredeti SCSI párhuzamos kábellel ellentétben mind a SAS, mind a Mini SAS négy csatornával rendelkezik.A nagyobb sebesség, nagyobb sűrűség és nagyobb rugalmasság mellett azonban a bonyolultság is nő.A csatlakozó kisebb mérete miatt az eredeti kábelgyártónak, a kábelösszeszerelőnek és a rendszertervezőnek kiemelt figyelmet kell fordítania a jelintegritási paraméterekre a kábelszerelés során.
Nem minden kábelösszeszerelő képes kiváló minőségű, nagy sebességű jeleket biztosítani a tárolórendszerek jelintegritási igényeinek kielégítésére.A kábelösszeszerelőknek jó minőségű és költséghatékony megoldásokra van szükségük a legújabb tárolórendszerekhez.A stabil, tartós, nagy sebességű kábelszerelvények előállításához több tényezőt is figyelembe kell venni.A megmunkálás és feldolgozás minőségének megőrzése mellett a tervezőknek kiemelt figyelmet kell fordítaniuk azokra a jelintegritási paraméterekre, amelyek lehetővé teszik a mai nagy sebességű memóriaeszközök kábeleit.
Jelintegritás specifikáció (Mi a jel kész?)
A jelintegritás fő paraméterei közé tartozik a beillesztési veszteség, a közeli és távoli áthallás, a visszatérési veszteség, a különbségpár belső ferde torzulása és a különbségi mód amplitúdója a közös módhoz képest.Bár ezek a tényezők egymással összefüggenek, és befolyásolják egymást, a fő hatás vizsgálatához egy-egy tényezőt figyelembe vehetünk.
Beillesztési veszteség (A nagyfrekvenciás paraméterek alapjai 01- csillapítási paraméterek)
A beillesztési veszteség a jel amplitúdójának elvesztése a kábel adóvégétől a vevőig, ami egyenesen arányos a frekvenciával.A beillesztési veszteség a vezeték számától is függ, ahogy az alábbi csillapítási diagramon látható.A 30 vagy 28 AWG-s kábel rövid hatótávolságú belső alkatrészeihez a jó minőségű kábelnek 2 dB/m-nél kisebb csillapítással kell rendelkeznie 1,5 GHz-en.A 10 méteres kábeleket használó külső 6 Gb/s-os SAS-hoz egy 24-es átlagos vonaltávolságú kábel ajánlott, amely 3 GHz-en csak 13 dB csillapítással rendelkezik.Ha nagyobb jelmaradékot szeretne nagyobb adatsebesség mellett, akkor a hosszabb kábelekhez adjon meg egy olyan kábelt, amely kisebb csillapítású magas frekvencián.
Áthallás (A nagyfrekvenciás paraméterek alapjai 03 – Áthallás paraméterei)
Az egyik jel- vagy különbségpárból a másikba továbbított energia mennyisége.SAS-kábelek esetén, ha a közeli áthallás (NEXT) nem elég kicsi, ez okozza a legtöbb kapcsolati problémát.A NEXT mérése csak a kábel egyik végén történik, és ez a kimeneti átviteli jelpárról a bemeneti vevőpárra továbbított energia mennyisége.A távoli áthallás (FEXT) mérése úgy történik, hogy jelet fecskendeznek be az átviteli párhoz a kábel egyik végén, és megfigyelik, hogy mennyi energia marad az átviteli jelen a kábel másik végén.
A kábelszerelvényben és a csatlakozóban található NEXT-et általában a jelkülönbség-párok rossz szigetelése okozza, amelyet a csatlakozóaljzatok és a dugók, a nem teljes földelés vagy a kábelvégződési terület rossz kezelése okozhat.A rendszertervezőnek gondoskodnia kell arról, hogy a kábelösszeszerelő foglalkozzon ezzel a három problémával.
Veszteséggörbék a szokásos 100 Ω-os 24, 26 és 28 kábelek esetén
A jó minőségű kábelösszeállítás az „SFF-8410-Specification for HSS Copper Testing and Performance Requirements” szerint, a NEXT mérésében 3%-nál kisebb legyen.Ami az s-paramétert illeti, a NEXT-nek nagyobbnak kell lennie, mint 28 dB.
Megtérülési veszteség (A nagyfrekvenciás paraméterek alapjai 06 – Megtérülési veszteség)
A visszatérési veszteség azt az energiamennyiséget méri, amely a rendszerről vagy a kábelről visszaverődik, amikor jelet injektálnak.Ez a visszavert energia a jel amplitúdójának csökkenését okozhatja a kábel vevő végén, és jelintegritási problémákat okozhat az adó végén, ami elektromágneses interferencia problémákat okozhat a rendszer és a rendszertervezők számára.
Ezt a visszatérési veszteséget a kábelszerelvény impedancia-eltérése okozza.Csak ennek a problémának a nagy gondos kezelésével nem változhat meg a jel impedanciája, amikor az áthalad az aljzaton, a csatlakozón és a vezetékcsatlakozón, így az impedancia változása minimálisra csökken.A jelenlegi SAS-4 szabvány ±3Ω-os impedanciaértékre lett frissítve a SAS-2 ±10Ω-os értékéhez képest, és a jó minőségű kábelekre vonatkozó követelményeket a 85 vagy 100±3Ω névleges tűréshatáron belül kell tartani.
Ferde torzítás
A SAS-kábelekben két ferde torzítás van: a különbségpárok között és a különbségpárokon belül (a jelintegritás-elmélet különbségi jele).Elméletileg, ha több jel kerül be a kábel egyik végébe, akkor azoknak egyidejűleg kell megérkezniük a másik végére.Ha ezek a jelek nem egyszerre érkeznek, ezt a jelenséget a kábel ferde torzításának vagy késleltetés-ferde torzításnak nevezik.Különbségpárok esetén a különbségpáron belüli ferde torzítás a különbségpár két vezetéke közötti késés, a különbségpárok közötti ferde torzítás pedig a különbségpárok két halmaza közötti késés.A különbségpár nagy ferde torzulása rontja az átvitt jel különbségegyensúlyát, csökkenti a jel amplitúdóját, növeli az időremegést és elektromágneses interferencia problémákat okoz.A jó minőségű kábel és a belső ferde torzítás közötti különbségnek 10ps-nál kisebbnek kell lennie
Feladás időpontja: 2023.11.30